publicerad: 2015
löskekarl
löske|karl
el. lösker|karl
substantiv
~en ~ar • ⟨åld.⟩ lösdrivare, vagabond
| Singular | |
|---|---|
| en löskekarl (en löskerkarl) | obestämd form |
| en löskekarls (en löskerkarls) | obestämd form genitiv |
| löskekarlen (löskerkarlen) | bestämd form |
| löskekarlens (löskerkarlens) | bestämd form genitiv |
| Plural | |
| löskekarlar (löskerkarlar) | obestämd form |
| löskekarlars (löskerkarlars) | obestämd form genitiv |
| löskekarlarna (löskerkarlarna) | bestämd form |
| löskekarlarnas (löskerkarlarnas) | bestämd form genitiv |


